Hogyan írjunk szakdolgozatot Műszaki Karon?

A „megírás” a hab a tortán a tanulmányok befejezésekor.

„A szakdolgozat gépelt szöveg, hossza minimum 40 oldal, és a diák azon tudományágat érintő, valamely kérdést tárgyal benne, amelyből diplomát kíván szerezni.”[1]

„A mérnöki szak hallgatóinak tanulmányaik befejezéséhez szakdolgozatot kell készíteni. A szakdolgozat eredményes elkészítése a záróvizsgára való bocsátása alapfeltétele. A szakdolgozat készítésének célja a mérnökjelölt elméleti és gyakorlati műszaki ismereteinek rendszerezése, megszilárdítása és alkalmazása, a vonatkozó témakör elmélyültebb tanulmányozása, a számítási és szerkesztési jártasság bizonyítása. A szakdolgozat valóságos műszaki feladat és önálló mérnöki munka. A mérnökjelölt a szakdolgozat sikeres elkészítésével bizonyítja be, hogy önállóan is képes mérnöki feladatok megoldására. Ennek megfelelően a szakdolgozatot a legnagyobb gonddal és alapossággal kell tartalmilag, formailag kidolgozni és összeállítani.”[2]

Fontos! A szakdolgozatnak önálló munkának kell lenni, tehát el kell kerülni az ún. ghostwriter jelenséget. Ez azt jelenti, hogy a diplomamunkát az adott hallgató helyett más írja meg. Az egyetemek nem nézik jó szemmel ezt a megírási formát. Amennyiben kiderül az intézményből való eltanácsolást is maga után vonhatja, illetve a hatályos jogszabályok szerint büntetőfeljelentéssel is lehet élni az elkövetővel szemben.[3]

Megjegyzés: rendkívül jó kutatásból is lehet „hitvány” dolgozatot írni, de gyenge kutatásából is lehet elfogadhatót produkálni…

A szakdolgozat a felsőfokú képzés lezárásaként készülő szakmai írásmű. A szakdolgozat írásának és védésének célja, hogy a végzős hallgató bizonyítsa a képzési szakterületen való felkészültségét annak alapján, hogy az általa választott és egyben releváns szakmai témának képes feltárni és feldolgozni a tananyagon túli hazai és nemzetközi szakirodalmát, abból szintetizáló és elemző-értékelő jellegű szakirodalmi áttekintést tud készíteni, valamint hogy önállóan képes alkalmazni az elsajátított szakmai ismereteket a választott témával összefüggő elméleti és/vagy gyakorlati vizsgálat során. Lényeges szempont, hogy a diplomamunkának a hallgató saját, önálló gondolatait is tartalmaznia kell.[4]

A Műszaki Karon tanszékenként, szakonként is kisebb-nagyobb mértékben eltérőek a szakdolgozat elkészítésével kapcsolatos tartalmi és formai követelmények. Célszerű tehát a munka megkezdése előtt, már a témaválasztást megelőzően megismerni ezeket, hogy figyelembe lehessen venni a szakdolgozat kidolgozása során.

A szakdolgozat elkészítése során a hallgatónak egy – ritkábban két – választott vagy kijelölt oktató, az ún. (belső) konzulens vagy témavezető segít, illetve bizonyos esetekben ún. külső (intézményen kívüli) konzulens választása is lehetséges vagy szükséges. A külső konzulens jellemzően gyakorlati szakember. A konzulens kijelölését, választását követően a hallgató felelőssége, hogy felkeresse őt, konzultáljon vele. A hallgatónak ajánlott rendszeresen kapcsolatba lépnie témavezetőjével, megbeszélnie vele a szakdolgozat tartalmát, a kutatás módszerét és a szerkezeti felépítést. A szakdolgozat készítése során nagyon fontos a konstruktív együttműködés, hogy tartalmas és színvonalas szakdolgozat kerülhessen benyújtásra. A konzulens feladata, hogy segítse, támogassa a hallgató szakdolgozat-készítési munkáját, rámutasson a hiányosságokra és a hibákra, tanácsot adjon a módszertan kidolgozásában és alkalmazásában, a szakdolgozat megírt részeit áttekintse és javaslatokat adjon, hogyan érdemes azt tartalmilag és formailag korrigálni. A téma tényleges feldolgozása, az irodalomkutatás, a gyakorlati vizsgálat elvégzése, a dolgozat megírása, valamint a konzulens tanár által tett észrevételek alapján történő módosítások a hallgató feladata. [4]

A fejezet elkészítéséhez használt szakirodalom:

[1] Eco, Umberto: Hogyan írjunk szakdolgozatot? . [Szentendre]: Kairosz, [2006] p15. ISBN 9632824636

[2] ÚTMUTATÓ szakdolgozat készítéséhez (elektronikus jegyzet). Debrecen: Debreceni Egyetem Műszaki Kar Gépészmérnöki Tanszék, [?]. p. 2.

[3] Hepp Nóra, Fejesné Lőrincz Anna: Szerzői jog. Budapest: Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, 2012. p.29. ISBN: 9789639157705

[4] Kovács Kármen:  Kutatási és publikálási kézikönyv nem csak közgazdászoknak [Digitális kiadás.] Budapest: Akadémiai Kiadó, 2017.