A 20. század végén és a 21. század elején az államok nemzetközi önpozícionálásában egyre nagyobb hangsúly esik a kulturális diplomáciára, illetve az országmárkázó aktivitásokra és médiatartalmakra. Mindeközben a kritikus hangok a veszélyekre figyelmeztetnek: e globalizált kulturális és reputációs versengésben az országmárkázás folyamata többször standardizálttá és homogenizálttá válhat, ezért egyre kevésbé hangolható össze az adott ország lakosságának nemzeti identitását tápláló köznapi képzetekkel és gyakorlatokkal.
A kurzus e dilemmákat nemzetközi és magyar példákkal szemlélteti. A vizsgálódások középpontjában az a kérdés áll, hogy miként válhatnak eltérő műfajú médiatartalmak a nemzeti identitás (nemzeti büszkeség, összetartozás, honismeret) különleges és váratlan artikulációs formáivá – azaz spontán, nem tervezett és indirekt módon országmárkázó alkotásokká.